Tipikus vezetői hiánygondolkodást tapasztaltam néhány vezetői konzultációmon.
Azt a témát boncolgattuk, hogy mennyire fontos a munkatársaink folyamatos továbbképzése, szakmai tréningek, személyes kompetenciák fejlesztése, coaching.
A fontosságát nem is vitattuk, alap. De hogy ezt még a munkáltató fizesse? Na neee. Deee!
A cégek, vállalatok hatékonysága és eredményessége még mindig az emberi erőforrások rendelkezésre állásától függ, ha tetszik, ha nem. Fejlett vállalati kultúrákban jelen is van a belső tréner, a mediátor, a coach, hiszen ezen szakemberek jelenlétével az emberi erőforrásokat is meg tudjuk újítani. A folyamatos szakmai képzéseken a szaktudás naprakésszé válik, a soft skillek fejlesztésével pedig tartósabban fenntarható a munkaviszony a cég szempontjából kulcsfontosságú munkatársakkal.
A munkavállalók folyamatosan fejlesztésével növeljük a teljesítmény mellett az eredményeket is. Mégis felmerült a kérdés a fejekben, hogy miért tegyek bele ebbe a munkavállalóba x összeget, miért fejlesszem én, mi van ha úgyis elmegy? Máshol kamatoztassa a tudását, amit én, mint munkáltató fizetek neki? Igen! (Mert egyébként ha a dolgozó is látja a fejlődés lehetőségét, lehet, hogy mégis inkább maradna).
Mi lenne ha inkább onnan közelítenénk meg a kérdést, hogy van néhány emberem, nem fejlesztem őket, de továbbra is ott maradnak. Ez még rosszabb.. Van-e így bármilyen valós esély arra, hogy az üzleti tervben meghatározott számokat elérjük, vagy akár túl is szárnyaljuk?
Aligha.. Inkább alulmúlják majd.
Felvetődhet a kérdés, milyen szintű vezetők fejében van zűrzavar?
Nemcsak a kkv-knál..
Egy francia tulajdonú multi -nevet nem írhatok- humánpolitikája szerint az adott pozícióra minden évben új munkatársat vettek fel. Nem képezték őket, egy éves határozott idejű szerződéssel látták el a munkakör feladatait az épp soron lévők, és ezt évekig zsinórban így csinálták. Azt hiszem, mindenki számára világos, nemcsak a vezetőnek húzták le a rolót, hanem a cégnek is. Hosszú távon TILOS elhanyagolni a humán erőforrás menedzsment és a képzés, a fejlesztés, a munkaerőmegtartás jelentőségét!
A titok nyitja: az új generáció, a vezetésben is.
Belegondolni is szörnyű, mekkora összegek kerültek kidobásra, mennyi jó szakember sétált bele ebben a csapdába, de mint mindig, itt is fejétől bűzlött a hal.
Nem tudok nem párhuzamot vonni a szülőséggel. A gyerekeinket is taníttatjuk, fejlesztjük, pedig mi a garancia arra, hogy azt a szakmát fogja űzni, amibe beletettünk szülőként nem kevés időt és energiát? És ha még marad is annál, amit tanul, egy idő után teljesen természetes, hogy magának keresi majd a pénzt, továbblép.
Nem azt mondom, hogy költsük a profitot boldog-boldogtalanra, de a megfelelő humánszakember segítségével találjuk meg azokat, akikbe érdemes fektetni, mert megtérül. De az exit mindig benne lesz a pakliban.
Vezetőként kutyakötelességünk az, hogy neveljük ki a következő generációt, amibe beletartozik az is, hogy képzem, fejlesztem, mert az én cégemnek termeli a lóvét. De ha nem így teszek, nemhogy elmegy, lóvé sem lesz. Meg új autó sem, sőt, örülsz majd egy balatoni sült hekknek abban az egy hétben, amit a rád szakadó tennivalók mellett kiszorítasz magadnak a nyár végén 😉
S.E.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: