Történt egyszer, hogy elmentem egy interjúra. Egy olyanra, ami meg sem volt hirdetve, beajánlottak. Gondoltam, ezen is csak nyerhetek, mert újabb tapasztalattal gazdagodhatok, max. vezetője leszek egy cégnek 🙂
Laza beszélgetés, kávé, süti, tegeződünk, azonnal egy hullámhossz. Minden fontos dolgot megbeszéltünk, de a kínos kérdés a végére maradt. Direkt nem hoztam szóba korábban, pedig elég jól irányítottam a beszélgetést.
Aztán elhangzott. Tekintve a munka jellegét, felelősségét, mondtam egy összeget, majd hozzátettem, innen indulunk és csak feljebb mehetünk.
Mondja erre a másik fél, hogy hát ennyit nem keresnek nála, jópár tízezerrel kevesebbet csak.
A kép csak illusztráció, de szinte így zajlott, mint a képen.
– Oké, mondom, ők családosak? Nem. Na egyedül én is ellennék valahogy ennyiből, de két gyerekkel azért bajosan. (Van egy harmadik gyerekem is, a CHF hitel. Minden hónapban enni kér 😉 ) Meg egyébként is, enyém a munka oroszlánrésze.
– Oké, mondja, mi van ha megadom, ezt havi szinten gondoltad vagy úgy éves átlagban is jó lesz? Minimálbér plusz zsebbe a többi megfelel?
– Te figyi, (itt már kezdett gőzölögni az agyam), mondd már meg nekem kérlek, tudsz olyan boltot, ahol csak éves átlagban kell fizetnem? Vagy a kocsid tankolását is csak átlagosan kell fizetni? Esetleg a gyerekek is csak évente átlagosan kapnak nálad ennivalót?!
– …?!?!
– Ja, akkor a munkaidőmet is csak úgy átlagosan dolgoznám le. Éves szinten. Sakk-Matt.
A sztorinak nem lett természetesen folytatása, megfigyeltem még néhány tipikus vezetői hibát is, tudjátok, ahol a vezető majd lesz, egyelőre még csak főnök. De erről talán majd később.
A sztori lényege az, hogy mégiscsak pénzből élünk. Minden egyes olyan Munkáltató előtt megemelem a kalapomat, aki tisztességesen tudja bérezni a dolgozóit. Ez a mai világban felbecsülhetetlen. Ha megnézünk néhány ilyen munkahelyet, az ott dolgozók 150%-ot is beleadnak, mert tudják, a munkájuk meg van fizetve és ezt meg is akarják tartani. Nem stresszelnek azon, honnan telik majd a különórákra meg a nyári táborra.
Ahol pedig azt érzi, hogy szorít a cipő, folyamatosan azt fogja nézni, mikor talál olyat, ahonnan több pénzt vihet haza a családjának. Ezért a figyelme is megoszlik a munka és a munkakeresés között.
Épp ezért fennáll a veszélye annak, hogy az egyébként lojális, szakértő, megbízható munkavállalónk odébb áll.
Vannak persze kivételek, erről is születőben van egy írásom 🙂
Ja, van egy másik ilyen interjús sztorim is, hamarosan azt is el fogom mesélni 🙂
S.E.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: